Rejtélyes májbetegségtől kopaszodnak meg, majd pusztulnak el a dél-ausztráliai szőrösorrú vombatok – közölték kedden ausztrál kutatók. A teljes őshonos vombatpopulációt veszélyeztető betegségben az állat először foltokban elveszíti szőrzete kisebb-nagyobb hányadát, sokszor teljesen megkopaszodik, majd éhen hal.

Mortal vombat

Peter Clements, az ausztrál Természettörténeti Társaság kutatója elmondta, hogy munkatársaik több száz beteg állatot találtak Adelaide mellett, ahol becsléseik alapján a populáció akár 85 százaléka beteg lehet már. Szemtanúk szerint a beteg vombatok szinte teljesen mozdulatlanok, egy helyben ülnek a napon, és igyekeznek felmelegedni. Ez annál is meglepőbb, mert eredetileg éjszakai állatok, a szakemberek tudják, hogy amikor napfényben látják őket, akkor bajban vannak.

Először arra gyanakodtak a szakértők, hogy rühesek lettek, de a boncolások mást mutattak. Később egy Ausztráliában nem őshonos, behurcolt, mérgező gyomnövényre, a burgonya egyik gyomjára terelődött a gyanú, amelynek elfogyasztása károsíthatja a vombatok máját. Az Adelaide-i Egyetem kutatói még nem tudják pontosan, hogy a növényevő állat miért fanyalodott hirtelen a mérgező gyomra, de elképzelhető, hogy a hosszan tartó szárazság miatt lecsökkent az általa kedvelt fű mennyisége hagyományos élethelyén.

*

Nemi betegség tizedeli a koalákat

Óvatosságra intik az ausztrálokat, illetve az országba látogató turistákat a szakértők a vadon élő koalák miatt, az állatoktól ugyanis könnyen elkaphatunk egy ronda nemi betegséget, a klamídiát. És ehhez elég, ha csak megsimogatjuk a világ legcukibb állatfajai között számon tartott erszényest.

A klamídiajárvány a kutatók szerint egy évtizede tört ki a kizárólag Ausztrália keleti partvidékén honos állat populációjában. 2008-ra a természetben élő koalák száma 15, a városok közelében élőké 45 százalékkal csökkent. A jelenséget sokáig a veszélyeztetett állatfajok pusztulását általában kiváltó okokkal indokolták: az élettér szűkülése, a környezetszennyezés, az orvvadászat. Pár év után azonban kiderült, hogy a klamídiát okozó baktériumok közül kettő, a Ch. Pecorum, és a Ch. Pneumoniae terjedt el az állatok között. A felmérések szerint ma a koalák fele mutatja a fertőzés jeleit, és valószínűleg sokaknál található meg a kór lappangó állapotban.

A Ch. Pneumoniae baktérium képes az emberre is átterjedni a koala vizeletével. Mivel a legtöbb emberben a koala látványa ellenállhatatlan vágyat ébreszt arra hogy megsimogassa és kézbe vegye az állatot, az pedig pánikszerűen erre vizeléssel is reagálhat, a fertőzés veszélye reális. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kínos magyarázkodásokra adhat okot az orvosnál.

A helyzetet tovább rontja, hogy egy retrovírus-fertőzés a koalák nagy részénél már egyébként is erősen lerontotta az immunrendszer védekezőképességét. A biztonságos szex, ami a nemi betegségek elleni fő fegyver az embereknél, a koalák esetében nyilván nem megoldható, így a fertőzés megállíthatatlannak látszott egészen a legutóbbi időkig, amikor sikerült egy olyan vakcinát kifejleszteni, ami a nőstény állatokat megvédi a betegségtől.

Ennek ellenére a tudósok attól tartanak, hogy a faj a kihalás szélére kerülhet, mint a XX. század elején, amikor a bundájukért vadászták az állatot ipari méretekben Ausztráliában, és csaknem teljesen sikerült őket kipusztítani. Az ausztrál szárazföldön ma is veszélyeztetett fajnak minősül a koala, azonban a part menti szigeteken megfordul a helyzet, jó néhány helyen kontrollálatlanul elszaporodtak az erszényesek a természetes ellenség hiányában.

forrás: index