Ausztrália esőerdeit valamikor egy hetven kilogrammos, fákon élő vombat lakta, mely a koalához hasonlóan ölelte a fatörzseket.

Az ausztrál kutatók csapata a PLoS One folyóiratban írta le a Nimbadon lavarackorum erszényes megkövesedett maradványait. A Nimbadon a nagy testű, vombatszerű növényevők (diprotodontia) csoportjához tartozik.

- Rendkívül izgalmas felfedezés – mondja Dr. Karen Black, az Új- Dél-Walesi Egyetem paleontológusa. – Mindig azt hittük, hogy a diprotodontiák csapatokban barangoltak a talajon, azonban a Nimbadon csontvázát figyelve kiderült, hogy fára másztak és legtöbbjük valószínűleg ott is élt.

A középső miocén – megközelítőleg 15 millió évvel ezelőtt – időszak folyamán Ausztrália nagy részét mérsékelt égövi esőerdő borította, melyben hemzsegtek az oposszumok, erszényesoroszlánok és más, fákon élő létformák.

Black és csapata 1993 óta fokozatosan tárja fel a miocén időszaki Nimbadon fosszíliákat a híres Rioversleigh lelőhelyről, Queensland északnyugati részén. A koponya, a fogak és az állkapocs korábbi elemzése felfedte, hogy az állat levelekkel táplálkozott – mondja Black. Viszont ez az első alkalom, hogy teljes csontvázat írtak le, amely feltárta, hogy a Nimbadon 70 kilogrammos, rendkívül specializálódott mászó volt. Igen szokatlan, hogy ilyen nagy testű állat a lombozatban él.

Black és csapata a Nimbadon csontvázat ismert élőhelyről származó, modern és kihalt erszényesekével hasonlította össze. Kiderült, hogy az állat elülső végtagja „meglepően hasonlított a koaláéra." Az állat válla, könyökízülete és csuklója rendkívül mobilis volt, így könnyen mozgott a fákon. A koalákhoz hasonlóan igen hosszú ujjakkal és lábujjakkal rendelkezett, félig befordítható hüvelykujja és első lábujja megkönnyítette a faágak megragadását. A koalával ellentétben viszont relatíve rövid hátulsó lába volt, emellett végtagjainak aránya hasonlított a modern lajhárokéhoz és orangutánokéhoz, melyek sok időt töltenek az ágakon lógva.

- A Nimbadonnak voltak az ismert erszényesek között a legrövidebb hátulsó végtagjai – mondja Black. – Ez azt is jelzi, hogy nemcsak a koalákhoz hasonlóan ölelte a fákat, hanem lógott is az ágakon.

A kutatók CT-képeket készítettek a Nimbadon koponyájáról és azt tervezik, hogy megvizsgálják agyát, valamint valószínű szagló-, halló és  hangkibocsátó képességét. A Nimbadon gumós orra valószínűleg jó szaglóérzéket nyújtott. A levelek mellett pedig gyümölcsöket is fogyaszthatott. A csapat szerint az állat a sokkal szárazabb Ausztráliához vezető klímaváltozás kiváltotta, zsugorodó élőhelyek miatt tűnhetett el.

forrás: hir6.hu