A független német kutatóintézet, az Institut für ZertikateAnalyse (IZA) kísérletet végzett, hogy tanulmányozza a faji megkülönböztetés mértékét és formáit az ausztráliai Brisbane-ben. Tapasztalataikat márciusban publikálták.

Az IZA Rosa Parks történelmi jelentőségű esetét felidézve vizsgálta az előítéleteket. Rosa Parks a fekete polgárjogi mozgalom emblematikus figurája, a bőrszíne miatt a buszon külön ülőhelyre utasított afroamerikaiként szembeszállt az elkülönítéssel, és a fehérek számára fenntartott helyre ülve utazott. A buszsofőr felszólítására sem volt hajlandó átadni az ülést egy fehér utasnak, ezért letartóztatták. Esetét Martin Luther King tiszteletes, polgárjogi aktivista karolta fel, beindítva az első nagy mozgalmi akciót, a montgomery buszbojkottot.

Az IZA különböző származású és bőrszínű képzett tesztelőket küldött a buszokra, akik lejárt bérlettel felszállva, készpénz hiányára és sürgős ügyükre hivatkozva arra kérték a buszsofőröket, hadd utazzanak ingyen.

Összességében 1552 esetet rögzítettek a tesztelők. A vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a sötét, illetve fekete bőrszínű embereket igen erősen diszkriminálják. A fehér tesztelők kérését 72%-ban elfogadták, a feketékét csupán 36%-ban. Az indiai tesztelők több mint felét (51%), az ázsiai (túlnyomórészt kínai) tesztelőket 73%-ban engedték ingyen utazni. Engedékenyebbek voltak a sofőrök a velük azonos származású/bőrszínű tesztelőkkel, illetve ha kevesebb utas volt a buszon. Amennyiben katonai egyenruhában szálltak buszra a tesztelők, az esetek nagy részében megengedték nekik, hogy érvénytelen bérlettel utazzanak. De még itt is volt különbség: a fehérek 97%-át, a feketéknek csak 77%-át engedték így utazni. A vélelmezett társadalmi státusz is sokat számít: az elegánsan megjelenő, üzletembernek öltözött fekete tesztelőkkel körülbelül annyira kivételeztek, mint az utcai viseletben megjelent fehérekkel.

Amikor a buszvezetőkkel közölték a kísérlet alapötletét, és megmutatták nekik a tesztelők fényképeit, 86 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy megengedné a fekete utasoknak, hogy továbbutazzanak. Több mint kétszer annyian, mint ahogy a teszt során a valóságban történt. A diszkrimináló hajlamot szégyellték, inkább hazudtak.

A teljes, angol nyelvű tanulmányt itt lehet letölteni.

Forrás: NEKI – Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda