Sydney tömegközelekedése nem rossz, bár a hetes busz vagy 4-6-os villamos járatsűrűségét senki ne várja, és hétvégén inkább olyan helyre menjen az autó nélküli, taxira nem költő turista, ami népszerű, mert könnyen előfordulhat, csak hétfőn jár arrafele legközelebb busz.

Amikor odahaza azt kérdezték tőlem, miért nem járok autóval, jobbára azt a választ adtam, minek, a BKV mindenhova elvisz, még éjjeli bulikból is könnyen hazajutok (az 1-es villamosvonalán kívüli területre), nem kell állnom a dugóban, és közben lehet olvasni is. Tán akkor hiányzott leginkább az autó, amikor lakásvásárlás idején rengeteg lakást néztem végig, mire döntésre jutottam, melyiket szeressem. Akkor voltam bajban, amikor több időpont is le lett egyeztetve, s időre kellett érkezni. Ezen kívül elég jól meg tudtam oldani a bevásárlásokat, a munkába járást, éjszakai kimaradozásokat.

Sydney ebből a szempontból kicsit csalódás. Az oké, hogy jól szervezett a tömegközlekedés, a vonat szinte mindig on time, a busz már kevésbé, de ez betudható annak, hogy csak az első ajtónál lehet felszállni, vagy éppen elpiszmognak a buszsofőrnél a jegyvásárlással, de ez még mind belefér. Délelőtt még tiszták a buszok, vonatok, de délutánra, estére azért mindig ott maradnak az ülésen vagy ülés alatt az üres kólás dobozok, papírpoharak, kiolvasott újságok, mondjuk szanaszét szórt szotyi és tökmaghéjjal még nem találkoztam, de ezek sem verik ki a biztosítékot. Zsúfoltság is csak a vonatokon fordul elő a reggeli munkába igyekvős időszakban, vagy éppen a délutáni csúcsban, de a busz ajtaja például bezárul, ha megtelik a busz, s már 15 embernek nem jutott hely, viszont cserébe egyszerre 2-3 busz járja a vonalakat egymás mögött és szedegeti össze az embereket.

Ami problémát okoz, az a járatsűrűség és bizonyos területek megközelíthetősége, vagy éppen a gyalogos közlekedés az utakon, zebrán, s nem a balos közlekedésre gondolok  elsősorban :) Állok a zebránál, jelzem az átkelési szándékot, és simán napszúrást vagy hőgutát kap az ember az ilyen 45fokos hőségekkel megáldott napokban, mint amilyen volt például a pénteki, mert a kereszteződésekben a lámpák nem a gyalogosoknak kedvező módon vannak beprogramozva. Egyrészt sokat kell várni a zöldre, másrészt az úttest közepén már pirosan villog. A belvárosban pedig, ahol elég sűrű a gyalogosforgalom, megint csak mintha az autók élveznének elsőbbséget, állsz egy nem túl forgalmas, kicsi, szűk utca járdájának szélén (mondjuk, nem a zebránál, mert olyan kicsi az utca, hogy ide még azt se tettek), de az Istennek se fog megállni egyik sem, és csak akkor jutsz át, ha elfogynak.

Egy olyan vonalon lakom, ahol reggelente zsúfolásig telik a vonat, ami eleve emeletes, mégis mire beér a Central stationhoz, a székek közti helyeken is mindenhol állnak. Ennek ellenére nem sűrítik a járatokat, pedig negyedóránként is tisztességgel megtöltődnének a szerelvények utasokkal. Bizonyos területekre pedig csak hosszas gyaloglással lehet eljutni, mert oda már csak a madár jár, meg az olyan kiváncsi, felfedező turisták, mint én.

Ezek után ne csodálkozzunk, hogy sokan képtelenek lemondani az autóról, s bármennyire is törekszik NSW állam arra, hogy minél többen tömegközlekedjenek, ily módon biztos nem fog átszokni senki. Meg is mosolyogtam az összes ilyen plakátjukat, felhívást, mert ha megtehetném, itt talán még én is autóval járnék.

Az persze érthető, ez egy kapitalista ország, minden bizonnyal kiszámolták, hova, merre és milyen járatsűrűséggel kell működjenek, hogy az utasok a pénzükért megfelelő szolgáltatást kapjanak. A BKV-nál is ha bevezetnék az első ajtós felszállást, jegykezelést közvetlenül a sofőrnél, megjegyzem, ez Szegeden már a 90-es években is így volt, rögvest már csak az tudna felszállni, aki fizet is érte, és nem bliccelők vennék el a helyet a fizető utastól. Hosszú távon az automaták költsége is megtérülne, mert nem bkv-ellenőrökre és csapatostul járó biztonsági őrökre (egyedül félnek?!) kellene költeni.

Nem beszélve arról, hogy a mágneskártyát mennyivel nehezebb hamisítani. Így itt nem fordul elő az, mint velem történt a Déli pályaudvarnál egyszer, hogy maga a biztonsági őr akarta elkérni a lejárt bérletszelvényeket, mondván gyűjti otthon a gyerek. Aha, a gyerek .. otthon meg majd ez a "gyerek" lekaparja a dátumot s újrahasznosítva eladja a gyanútlan utasoknak.

Az is vicces, mekkora felháborodást váltott ki otthon, hogy a BKV bekamerázná a buszokat, villamosokat. Kérem szépen, itt minden jármű tele van kamerával és monitorral, és gondolom senki nem ágállt ellene a személyiségi jogai védelmében. Az iparikamerás megfigyelés amúgy publikus, az élőképet a busz belső részeiről utazás közben, unalmában bárki nézegetheti.

És végül néhány helyi szokás, tömegközlekedési tanács:

• A buszmegállóban várakozva karjelzéssel, intéssel kell jelezni a közeledő busz sofőrjének, hogy fel akarsz szállni. Ellenkező esetben simán előfordul, hogy be sem áll a buszöbölbe, te pedig ott maradsz. Szerencsére a buszok számozása már messziről észrevehető és olvasható.
• Mint fentebb írtam, felszállás csak az első ajtónál a jegy kezelésével történik.
• A mozgólépcsőn balra kell besorolni, hogy a jobboldalon a sietősebbek haladni tudjanak. És ezt tényleg komolyan veszik, nem úgy mint otthon.
• Érdemes prepaid bérletet, jegyet venni, mert ezzel egyrészt gyorsabb a haladás, másrészt napközben a buszok jórészén nem árulnak jegyet és nem szállhatsz fel.
• A bérlet egy mágneskártya, ami néha "elromlik", és érvénytelennek látja a rendszer. Újat nem kapsz, s míg le nem jár az érvényessége, minden kapunál az automata felügyelőjének kell szólnod, át fog engedni. 

Konklúzió nincs. NSW Transport és BKV, én így szeretlek :)