Megint egy felmérés, melyik ország lakói a legboldogabbak a világon. Nos, az első három helyezett mind skandináv ország (sorrendben: Norvégia, Dánia és Svédország), akik ezzel letaszították a trónról Ausztráliát, Új-Zélandot és Kanadát. De még a negyedik északi, Finnország és benne van az első tízben. Magyarország a 39, legalábbis a a londoni Legatum kutatóintézet legfrissebb listáján.
- Norvégia
- Dánia
- Svédország
- Ausztrália
- Új-Zéland
- Kanada
- Finnország
- Hollandia
- Svájc
- Írország
- Luxemburg
- USA
- Anglia
- Németország
- Izland
- Ausztria
- Belgium
- Hongkong
- Szingapúr
- Tajvan
- Franciaország
- Japán
- Spanyolország
- Szlovénia
- Málta
- Portugália
- Dél-Korea
- Csehország
- Egyesült Arab Emirátus
- Ciprus
- Uruguay
- Lengyelország
- Olaszország
- Chile
- Észtország
- Szlovákia
- Costa Rica
- Kuwait
- MAGYARORSZÁG
- Izrael
- ...
A Forbes magazin által idézet kutatásban 142 országot rangsoroltak a jólét legfontosabb mutatói alapján, úgymint az anyagi bőség, a személyi szabadság, a biztonság, a boldogulás lehetősége, az oktatás és egészségügy. Luxemburg a legegészségesebb, Izland a legbiztonságosabb, Svájc pedig továbbra is vezet a gazdaság tekintetében. Amerika azonban lecsúszott a top 10-ből, a közigazgatással a személyi szabadságukkal sem elégedettek lakói, akik egyre kevésbé látják hazájukban a lehetőségek országát. Magyarország a 39-ik helyen áll, Kuvait mögött és Izrael előtt. Gazdasági helyzetünkkel, személyi szabadságunkkal és társadalmi tőkénkkel vagyunk a legkevésbé kibékülve, és az oktatást érezzük legnagyobb erényünknek – ha csak ezt vizsgálták volna, máris a 20. helyen lennénk a világrangsorban. Szomszédaink közül Ausztria, Szlovénia és Szlovákia boldogabb nálunk, de jóval szomorúbb Románia, Ukrajna és Szerbia is. Miért Norvégia a legjobb hely a világon? Az egy főre eső GDP bámulatos évi 57 ezer dollár, így nem meglepő, hogy a norvégok 95 százaléka elégedett az életszínvonalával még úgy is, hogy a fizetésük (legfeljebb) 44 százalékát viszik el az adók és a járulékok. Kongó, Afganisztán, Zimbabwe és Haiti után kullog a lista végén a legboldogtalanabb Közép-Afrikai Köztársaság, ahol már csak 790 dollárnyi GDP jut fejenként, a várható élettartam pedig 48 év.
A Forbes újságírója megjegyzi, hogy a listát az egyes országokban végzett közvélemény-kutatások alapján állították össze, és a kulturális különbségek miatt az emberek eltérően ítélik meg saját körülményeiket. Például, hiába csaknem azonos a munkanélküliség mértéke az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában, az amerikaiak 26 százaléka gondolja, hogy könnyű most munkát találni, míg a borúlátóbb briteknek csupán 12 százaléka hisz ebben.
A Gallup kutatócég is készített nemrég egy boldogság-listát, 148 ország lakóinak tettek fel olyan kérdéseket, mint hogy tanult-e valami újat, mosolygott-e, pihent-e eleget tegnap? Eszerint a világon a legboldogabbak Panama, Paraguay, El Salvador, Venezuela, Trinidad és Tobago, az ezer mosoly országának is nevezett Thaiföld és a Fülöp-szigetek lakói, akik javak helyett inkább napsütésben és jókedvben dúskálnak. A legboldogtalanabbak a szingapúriak, akik a Legatum listáján az előkelő 19. helyen állnak, ám a jólétért túlhajtják magukat, fáradtak, morcosak. Egész másért szomorúak az utolsó előtti helyen álló örmények: „a boldogtalanság itt a nemzeti mentalitás része. Sok szörnyűség volt a történelmünkben, amit gyászolunk, de az örmények szégyellik azt is, ha sikeresek” – magyarázta az AP hírügynökségnek egy örmény szociológus. Létezik-e „nemzeti boldogság”? Lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Ha igen, milyen különbségek lehetnek az országok között, és melyek lehetnek a meghatározó tényezők az eltérésekben? tette fel kérdéseit Fromann Richárd az egyik tanulmányában. Azt vizsgálta, hogy a világ különböző országainak állampolgárai mennyire elégedettek a saját sorsukkal, életükkel, milyen a szubjektív boldogságérzetük, valamint milyen országok közötti különbségek vannak. Egy ország lakosságának általános boldogsága alapvetően az anyagi jólét, a magas életszínvonal függvénye, vagy ez csak egy olyan látszat, amely mögött az igazi okok a felszínes vizsgálatoknál látensek maradnak?
Richard Easterlin már 1974-ben felhívta a figyelmet arra a meglepő jelenségre, hogy bár egy adott országban a gazdagabbak általában elégedettebbek az életükkel, boldogabbnak mondják magukat a szegényebbeknél, de a gazdasági növekedés nem vagy nem szükségszerűen korrelál az emberek boldogságérzetével, sem individuális, sem makró szinten. Álláspontja szerint tehát önmagában a GDP növekedése nem teszi boldogabbá az embereket. Easterlin azt állítja, hogy az anyagi javakban mért növekedés és a szubjektív jóllét között legfeljebb együtt járásról beszélhetünk, de semmiképpen sem oksági kapcsolatról. Ezt a látszólagos vagy valós ellentmondást nevezzük Easterlin-paradoxonnak. Fromann Richárd megállapította, hogy, az elmúlt évtizedek - Easterlin-paradoxont megerősítő - kutatásai nyomán elmondhatjuk, hogy a paradoxon arra a meglepőnek tűnő jelenségre világít rá, mely szerint a létfontosságú szükségletek kielégítése után az embert már nem teszi boldogabbá a további anyagi javak megszerzése. Sőt, G. B. Shaw ír drámaíró éppen arra figyelmeztetett: A nyomorúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem.
forrás: kiskegyed.hu
Utolsó kommentek