Üzenet a jövőből: itt a világ végén nem jött el a világvége. Ne izguljatok! :)

És már én is túléltem a jetlaget, a minap kitört kánikulát, konkrétan 35-37 fokot mértek városszerte s nekem pont ezen a napon jutott eszembe, lemegyek a partra futni. Meredek volt. A boltokban hanyatt esem az árak színvonalán, viszont tobzódom, mert odahaza az After eight az egyetlen mentholos csoki, itt meg van egy rakat.

A közlekedést még szoknom kell. Tudom én, hogy balos, de a mozgólépcsőn mégis automatikusan jobbra álltam és a járdán is jobbról előznék, holott fordítva illene. Apropó, mozgólépcső. Itt tényleg besorolnak a bal oldalra azok, akiknek nem sürgős, hadd haladjon az, akinek viszont igen. 

Ami viszont gáz: csütörtökön venni akartam heti bérletet, de ha kifizettem volna a teljes árat, akkor is lejár aznap és pénteken vehettem volna újat. És esélytelen a bliccelés, a metrókapukon érvényes bérlet nélkül nem lehet túljutni, és a buszra is a sofőrnél kell  jegyet venni vagy bemutatni. Ennek megfelelően csak az használja, aki fizetett a szolgáltatásért.

A boltban az eladók nem frusztráltak, ez megmutatkozik például abban, hogy aki pakolja az árut  a polcokra, nem tekinti magát kiskirálynak és nem bunkó, ha kérdeznek tőle valamit:

- Ki van írva! - ugye ismerősen cseng a hangsúlya is. Ezt el lehet felejteni, talán mert valszeg holnap már nem dolgozna ott. A pénztárnál eddig mindenkinek volt 1-2 kedves szava, érdeklődtek hogylétem felől, habár tudjuk, ez a bevett beszédpanel, olyan nagy jelentőséget azért nem kell tulajdonítani neki. 

Nekem még egyelőre nem sikerült elsajátítani a noworries életérzést, még nincs meg a tanulóvízumom és nincs állásom sem. Ezek nélkül pedig ez csak egy hosszú holiday marad ... De azért három nap után emiatt még ne legyek kétségbe esve :)